2014. szeptember 19., péntek

Prológus



Bele gondoltatok már abba milyen egy vérfarkas élete? Falka nélkül és apa nélkül felnőni? Hát, elég jó! Nincsenek szigorú szabályok, főleg ha az anyukád minden teliholdkor olyan, mintha áthajtott volna rajta az úthenger, és olyankor nem figyel semmire. A falka meg csak a gonoszságra és a lopásra tanítana meg. Ha egyáltalán befogadnának, bár azt kétlem. Ritkán történik meg az, hogy két vérfarkasnak születik egy útóda, mert ez a faj szívesebben szedi szét egymást, mint hogy szaporodjanak. Nos, anyám összefeküdt egy másik vérfarkassal, és tádám, lettem én, a selejt, akinek sokkal jobb dolga van, mint a többieknek, és ezért utálják. Remélem mindenkiben tisztázott a tény, hogy a vérfarkasok teliholdkor változnak át, és közismertek a vérszomjukról. Kivéve persze páran, akik képesek visszafogni magukat. Ilyen például az anyám. Viszont, egy jó tanács! Soha ne bosszantsd fel egy vérfarkast azzal, hogy kilógsz az éjszaka közepén muglikat ijesztgetni, mert nem csak szobafogságot kapsz érte, ha nem meg is harapnak, ami iszonyatosan fáj. Nos, visszatérve a tárgyra, én nem vagyok ilyen. Tudom irányítani a képességemet, akkor változok át, amikor akarok, gyorsabb és jobb vagyok mindenbe az embereknél. Az érzékszerveimet olyan szinte fejlesztettem, hogy ezer kilométeres távolságban is megérzem egy másik farkas jelenlétét. Ez egy szokatlan képesség, még egy olyan világban is, ahol baglyok röpködnek a fejed felett, levelet szállítva a címzettnek, ahol az emberek állatokká képesek változni, és szinte mindet el tudnak intézni azzal, hogy előveszik a pálcájukat, és elmormolnak egy varázsigét. Az én nevem Felicity Warren, és én vagyok az a tehetséges személy, aki képes még egy ilyen szokatlan társaságból is kilógni. A Roxfort Boszorkány és – Varázslóképzőbe Szakiskolába járok, és most kezdem a harmadik évemet. A barátaim és az osztálytársaim semmit nem tudnak valódi létemről, és ez így is van jól. Megrögzött szabályszegő vagyok, de ez a vérmérsékletemmel jár együtt. Az apámat nem ismerem, de valójában nem is nagyon érdekel. Ha ő nem kíváncsi rám, akkor én miért lennék kíváncsi rá? Régebben még abban a hitben ringattam magam, hogy nem tudja, hogy létezek, de mára már tudom, hogy anya elmondta neki. Ezek után, ha valaha is felfog tűnni a színen, jobb, ha nem kerül az utamba, mert akár vérfarkas, akár nem, egy verekedésből nem ő fog győztesen kikerülni!

4 megjegyzés:

  1. Szia:3
    Hű, nagyon jól írsz(: a másik blogodat is imádom, és úgy tűnik, ezt is imádni fogom *-* kíváncsi vagyok a folytatásra!(:
    x

    VálaszTörlés
  2. Mikor kezded majd? Mert nagyon érdekel :3

    VálaszTörlés